Már szállást is adnak a cégek, csak legyen munkavállaló

Lepukkant épület, bizonytalan egzisztenciájú lakók, és az egészet körbe lengő, „végállomás”-érzet. A nyolcvanas évek végéről ezek a képek maradtak sokunkban a munkaadó általi szállásoltatásról. Több évtized kihagyás után újra megjelent, és egyre népszerűbb a szállásoltatás, nyilván ez már egy teljesen más szolgáltatás, mint a korábbi munkásszállók. A multik minden lehetőséget megragadnak, hogy munkavállalókat szerezzenek. Sajnos a közmunkaprogram sokszor még náluk is vonzóbb.

A határon túli magyar területekről is érkeznek munkavállalók az ország különböző pontjaiba, illetve olyan kistelepülések lakói is célpontjai lettek a toborzásnak, akik korábban a közelébe se kerülhettek volna azoknak az országszerte működő, multinacionális vállalatoknak, amelyek most megnyíltak a számukra is. Ehhez azonban több segítségre van szükségük. Miért van erre újra szükség? A nagy, állami cégek megszűnésekor a vidéki gyökereit vesztett munkásszállók népe egyenesen bérletet kapott a – gyakran ugyanabba az épületbe költöző – hajléktalanszállásra. Mikor ezek a folyamatok zajlottak, mindenhol arról lehetett olvasni, hogy mennyire elhibázott volt a korszak politikája. Az embereket nem szabad a nagyvárosokba költöztetni, hanem helyben kell létrehozni munkahelyeket. Így is történt. Rengeteg vidéki ipari park fejlődött fel ezután, és szippantotta fel a környék lakosságának krémjét. De egy idő után a befektetések is, és a munkavállalók is elmaradtak. Az elmúlt 2-3 évben pedig a nyugatra vándorlással és a közfoglalkoztatás elterjedésével gyakorlatilag a fizikai munkát végzők eltűntek a magyar munkaerőpiacról. Mostanra eljött az a pillanat, amikor bővülne a termelés, de nincs kinek kiadni a feladatot. Sürgősen új csatornák után kellett nézni, amihez – eszközként, teljesen más tartalommal, és minőségben – a szállásoltatás is megjelent. Régi-új ötlet: a munkások szállásoltatása Nem teljesen új, pontosabban nem mindenkinek új a szállásoltatás. Nyugat-Magyarországon már 8-10 éve is előfordult, de csak azon cégek esetében, ahol hirtelen rendkívül nagy létszámra volt szükség. A különbség a korábbi helyzethez képest, hogy most már az északi és nyugati határ mentén nélkülözhetetlen megoldás a munkaerő felvételhez a szállásoltatás, vagy albérlet támogatása, biztosítása fizikai munkakört betöltő, szakmunkás, mérnök, nyelvet beszélő munkavállaló esetén. Hiányszakmákra vonatkozóan az ország teljes területén alapvető a jó minőségű szállásoltatás biztosítása. Azok a vállalatok, melyek nem ismerték fel ezt a szükségszerűséget, és nem építették be a juttatási csomagjukba, hatalmas hátránnyal szállnak versenybe a többi munkáltatóval szemben a munkaerőpiacon. Mivel nagy a verseny, így a munkavállaló olyan céghez megy, ahol a munkafeltételek, munkakörnyezet, szállás és bérezés minél jobb, kedvezőbb. Van választási lehetősége, ha dolgozni szeretne. Sőt, aki már hajlandó volt elköltözni otthonából a nyugati határ szélére, az ugródeszkának is használja sok esetben ezt a lehetőséget, mert innen már sokkal könnyebb továbbmenni Ausztriába, 20-40 km-rel távolabb már 2-3-szoros bért tud megkeresni. Ez ellen csak egyet tehetünk: olyan munkafeltételeket, olyan vezetői kommunikációt, emberi bánásmódot biztosítanak, amiben jól érzi a munkavállaló magát. Ezáltal elkötelezett lesz, és bár nagy a csábítás, de mégis fontosabb számára az, hogy megbecsültnek érezze magát a munkahelyén a magasabb fizetésnél. Ha ez nincs, ne csodálkozzunk rajta, hogy továbbáll. Sikeres program, de a közfoglalkoztatásért azonnal félredobják Hatalmas a verseny mára az operátorokért, 3-5 évvel ezelőtt szinte nem is volt igény a szállásoltatás szolgáltatásra, de mivel a gazdaság fellendülőben van, ezért egyre több a munka, és két éve megváltozott a trend.

„Most minden cég elkezdte emelni a béreket azért, hogy versenyképes maradjon. Ráadásul nemcsak a béreket, hanem a juttatásokat is jelentősen emelnie kellett mindenkinek. Ha egy cég – akár szolgáltatón keresztül is, de - maga gondoskodik a szállásoltatásról, akkor az teljesen adó-, és járulékmentes. A hazautat is fizetik, és még ezen felül különélési juttatást is adnak. Összességében akár 250 ezer forint nettó bért, és juttatást is kaphat egy-egy szakmunkás. Ez olyan bér, ami jelentős ugrást mutat ezeknek a – ma még zömében Kelet-Magyarországról érkező – embereknek a korábbi bérrel szemben. De ahhoz ez az összeg nem elég, hogy a szállásról egy albérletbe kiköltözzenek, és a családjukat is maguk után hozhassák. Ráadásul, Nyugat-Magyarországon az albérleti díjak nagyon magasak. Sikertörténetnek látom ezt a szállásoltatással összekapcsolt munkavégzést. Hiszen ott, ahol kilátástalanság van, egy multi ajánlata meseszerű. De a siker - egyelőre - rövid távú. Ugyanis, ha szól a család, hogy meghirdettek egy-egy közmunka programot a faluban, kisvárosban, rögtön felmondanak, és utaznak haza. Fél éve nem indultak még el a programok, ezért elég sok volt a munkaerő, de most, hogy újra beindult ez a program, az hatást gyakorolt a munkaerő mennyiségére is. Nem pozitívan. Lassan a szállásokra - zömében - határon kívüli magyarok fognak beköltözni Most, hogy nagy a hiány emberből, de a munka sokasodik, újfajta stratégiát kell alkalmazni. Elkezdtek a határon túlról magyar anyanyelvű munkavállalókat toborozni a cégek, és a szállásokon élők sokasága is lecserélődik lassan egy újfajta csapatra. Jelenleg a szállásokon lakók közel 70 százaléka határokon túli magyar. Szerbiából hetente 80-90 ember jön át, és vállal itt munkát. És ez új folyamat, mert egy éve még nem ez volt a helyzet. Hirtelen és gyökeresen változott meg minden. Minden tolódik nyugatra, ezért jönnek hozzánk az operátorok Romániából, Szerbiából, és sok esetben mennek is tovább Ausztriába innen.